Az ősember legintenzívebb és legfontosabb napi teendője valószínűleg a futás volt. Szaladt a táplálék után, illetve menekült azok elől, akik őt akarták megenni. Ha ez a tevékenység megfelelő napi rutinná vált elérte célját, viszonylag sokáig életben maradt.
Azt gondoljuk, a mai világban ez teljesen megváltozott.
Igen, így van. Sokkal bonyolultabb és ezzel nehezebb lett életünk, eltekintve a kardfogú tigristől.
Minden nap célok, vágyak tucatjai után futkosunk és próbálunk elmenekülni a fejünk felett átcsapó hullámok elől.
Persze idővel belátjuk, hogy kell egy rendszer, amiben megbízhatunk és leegyszerűsíthetjük napi teendőink egyre növekvő, egymást átszövő és egymást kioltó tömegét.
Megértjük, hogy egyszerűen nem tudunk mindent fejben, kézben tartani, úgy a családi körben, munkahelyünkön vagy általában az életünkben.
Úgy érezzük szellemi és fizikai korlátaink kéz a kézben járnak és mindent elkövetnek ellenünk.
Azonban mi kemények vagyunk, ellenállunk, nem hagyjuk magunkat, megmutatjuk!
Cetliket veszünk elő és hűtőmágneseket, határidőnaplót, Excel- táblázatot, hiszen digitális korban élünk. Nehogy már!
Csak egyvalamin nem változtatunk, a gondolkodásmódunkon.
Órákon keresztül rendezgetjük a papír fecniket, nyálazgatjuk a határidőnaplót, ülünk a GÉP előtt. Az Excel nem tévedhet.
Csak az idő és a feladatok nincsenek jóban egymással meg velünk sem, úgy tűnik.
Rácsodálkozunk szavakra: hatékonyság, prioritás, kreativitás, figyelem, érzelmek, harmónia. Persze, hogy tudjuk mit jelentenek, de mégis hiányzik valami. A rendszer, amelyben mindezek a dolgok hatékonyan működnek.
„Hogyan tudunk megfelelő viszonyt kialakítani a világgal, és ennek révén hogyan hozhatjuk meg akár minden pillanatban a lehető legjobb döntést a szükséges következő lépésről, hogyan szűrhetjük ki a figyelemelterelő tényezőket, és hogyan küzdhetjük le feszültségeinket az el nem végzett feladataink miatt.” (David Allen)
Karai Péter
coach